Furcsa thriller a Triangle, amit ha elsőre meg is ért az ember, vagy úgy érzi, hogy érti, akkor is komoly az esély rá, hogy nem 100%-os a kép.

A történetben egy baráti társaság megy ki hajókázni a nyílt tengerre, ahol egy hirtelen jött vihar felborítja a kicsiny vitorlást. Mázlijukra éppen feltűnik egy Titanic méretű hajó, ami mint később kiderül, teljesen kihalt … vagy mégsem?

Az alapkoncepció egy már ezerszer elcsépelt horrorfilm kiindulópontja is lehetne, ám erről itt szó nincs. Nagyon egyben van a sztori, amit rengeteg szimbólummal próbálnak kommunikálni felénk. A gond csak az, hogy ez a szimbólumrendszer olyan, hogyha az ember elsőre nem veszi le a sirályok, a hajó, a szobaszám (237) a “hármas szerepkör” és a hajó mögöttes tartalmát akkor az egész filmet cs*szheti. Márpedig nem fogják sokan levenni, mert Christopher Smith (Csapatleépítés) filmje egyáltalán nem erőlteti meg magát, hogy mankót adjon a nézőnek. Nekem is utána kellett olvasnom mire eljött az a bizonyos “ahhha”. Jó film lenne, ha a rendező nem magának készítette volna, hanem mindenki másnak.