A Magyarországon csak Dorothy c. forgalmazásba kerülő film tökéletes példája annak hogyan kell jó sztorit és tehetséges színészeket kinyírni egy középszerű rendezővel és egy béna operatőrrel.

A zavart kislány, Dorothy Mills a skizofrénia tipikus jeleit mutatja. A kisvárosba érkező pszichiáter rutinfeladatként lát hozzá Dorothy megismeréséhez, ám nemsokára egy szeánszokkal és titkokkal teli világban találja magát.

A Dorothy tulajdonképpen egy jó film, ami semmilyen téren nem reformálja meg a műfajt, különösebben nem is maradandó élmény, ám erről kizárólag a dramaturgia és a pocsék kamerakezelés tehet. Elképesztő, hogy az éjszakai jeleneteknél szabályszerint semmit nem látni. Ki kell emelnem viszont a főszereplőt alakító Jen Murray-t, aki olyan durván kelti életre a benne élő különböző személyiségeket, hogy az már tényleg szinte sokkoló. Szóval egy megnézést lazán megér a film…